Imre Viktória Anna

Dedikálok a 2019-es Ünnepi Könyvhéten. Fotók: ekultura.hu és Kovács Attila

Szombathelyen születtem, de a játszótéren kívül sajnos nem sokra emlékszem a városból. Gimnáziumba már Budapesten jártam. Egyetemet az ELTE anglisztika szakán végeztem (némi latinnal fűszerezve), szóval középkori és reneszánsz angol színházról bármikor szívesen beszélgetek.

Tolkienen és történelmi regényeken nevelkedtem. Később Neil Gaiman meggyőzött arról, hogy a varázslat létezik, csak alaposan körül kell nézni. Vavyan Fable és Christopher Moore megnyugtattak, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni - míg Stephen King és Howard Philips Lovecraft azon a véleményen voltak, hogy egy kis borzongás azért nem árt.

Rajtuk kívül a zene, a filmek látványvilága és képek, rajzok inspirálnak.

Amióta az eszemet tudom, történeteket mesélek, és szereplőkkel népesítem be őket. Ez a tevékenység eleinte csak unaloműzésre szolgált, majd egyre komolyabb formát öltött. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy van egy kész regényem, amit az emberek nagy része szórakoztatónak talál - így hát felkerekedtem, és házalni kezdtem vele, hátha egy kiadó is lát benne fantáziát. Sajnos ez eleinte szélmalomharcnak bizonyult, így inkább novellapályázatokon kezdtem indulni, hátha egy-két kisebb publikáció meghozza a bizalmat a nagyobb terjedelmű írásaim iránt is.

Végül a fenti stratégia meghozta gyümölcsét: 2011-ben megjelent az első regényem a Főnix Könyvműhelynél, és azóta is békésen ontom magamból a történeteket.

Megosztás
Csipp
Pin
Megosztás